Óvodánkban a fokozatos beszoktatást részesítjük előnyben, mely úgy véljük, hogy mind a gyermekeknek, mind a szülőknek megkönnyíti az óvodakezdést, a szülőről való leválást.
Ennek időtartamát rugalmasan a gyermekek igényeihez igazítjuk, olyan érzelmileg biztonságot nyújtó, szeretetteljes, befogadó légkört teremtünk, melynek során a gyermekek rövid időn belül bizalommal fordulnak felénk.
Még a beszoktatás megkezdése előtt fontosnak tartjuk, hogy a gyermek megszokott környezetében /otthonában/ megismerkedjen az óvó nénikkel. Szeretnénk minden családot meglátogatni még a gyermek óvodába lépése előtt. Ezt azért érezzük szükségesnek, hogy ne legyünk egymás számára teljesen idegenek már az első napon sem.
A beszoktatás célja, hogy a gyermekek fokozatosan és folyamatosan ismerkedjenek meg az új környezettel, a pedagógusokkal és az óvodai élet szokásaival. Ennek megfelelően az új gyermekek fogadása is folyamatosan történik.
A Beszoktatás menete
o Első napon a gyermek a szülővel együtt ismerkedik az óvodával /1-2 óra /. Megnézhetik a csoportszobát, öltözőt, mosdót, megismerkedhetnek az udvarrésszel és az udvari játékokkal. /9.00-11 00-ig/
o Második napon már rövid ideig / 2 óra / a szülő nélkül marad a gyermek az óvodában /9.00-11.00-ig/.
o Harmadik napon már egy teljes délelőttöt /8.00-12.30-ig/ tölt a gyermek az óvó nénikkel, dadus nénivel illetve társaival, együtt reggeliznek, ebédelnek. Ez ugyanígy történik a negyedik, illetve ötödik napon is.
o A beszoktatás második hetétől lehetőség van arra — a szülők igényének megfelelően -‚hogy a gyermek az óvodában aludjon.
o Bölcsödéből érkezőknél ez a folyamat másképpen alakul, mivel ők már közösségből érkeznek, illetve már hozzászoktak a szülőtől való elváláshoz. Ők az első és második napon teljes délelőttöt tölthetnek az óvodában, amikor megismerkednek az új környezettel és a felnőttekkel. Harmadik napon már itt alhatnak az óvodában.
Különbségek lehetnek azoknál a gyermekeknél is, akik otthonról érkeznek, mivel nem mindenki egyformán éli meg a szülőtől való elválást, az új környezethez való alkalmazkodást.
Ezt igyekszünk rugalmasan kezelni, figyelembe véve a gyermekek egyéni sajátosságait.
Lehetőség van arra, hogy otthonról kedves játékot, plüsst, vagy valamilyen számára fontos tárgyat magával hozzon. Ez érzelmi biztonságot nyújt, a nap folyamán bármikor előveheti, magánál tarthatja, megkönnyíti a szülőtől való elválást.
Néhány jó tanács a sikeres beszoktatáshoz
1. A reggeli elválások, búcsúzások ne legyenek túl hosszúak.
2. A gyermek, otthoni sírással ne érje azt el, hogy nem kell óvodába jönni. Ha egyszer ez sikerül, akkor a későbbiekben újra próbálkozni fog, esetleg más módon is.
3. Jó, ha megbeszélik a gyermekkel, hogy mikor és ki fog érte jönni, mivel számára ez is biztonságot nyújt /ebéd után, alvás után/
4. Az itt alvás első napjaiban célszerű, ha a szülő uzsonna után jön a gyermekért /15.15 körül/ Gyakran előfordul, hogy megijednek, ha ébredés után sokára jönnek értük. Ezt az időt folyamatosan hosszabbíthatjuk.
Nincsenek általános szabályok, mindenkinél használható „praktikák”. Minden családnál, gyereknél más és más „technika” az, mely valóban segíthet az új helyzet elfogadásában, ezért ebben az időszakban a legfontosabb, hogy figyeljük a gyerekek minden rezdülését, ösztönös vagy tudatos megnyilvánulását, és ehhez próbáljuk meg igazítani a jó kapcsolat alakítását.
Reméljük, hogy ezekkel a tanácsokkal elősegíthetjük a gyermekek sikeres óvodai beilleszkedését.
AZ ÓVODÁSKOR KÜSZÖBÉN – MIT TUDJON, MIRE ÓVODÁBA MEGY?
Legfontosabb, hogy a gyermekben rejlő lehetőségeket felszínre hozzuk.
A három éves körüli gyermek megváltozott élete a befogadással kezdődik. Ha a gyermek megszereti és elfogadja az óvodapedagógust, akkor az azért van, mert szükségleteit, igényeit az a személy tudja kielégíteni életének ezen időszakában.
Amit jó érzéssel elvárhatunk egy három éves gyermektől, azok az alábbi dolgok:
KÖSZÖNÉS
Érkezéskor, távozáskor köszönjön, úgy, ahogy anya és apa is teszi. Ezzel a példamutató magatartással a gyermek megtanulja, hogy a szemkontaktus felvételével és a köszönéssel őt észrevették.
SZOBATISZTASÁG
Sok esetben okoz problémát a szobatisztaság. Ekkora gyermeknek már jeleznie kell a szükségleteit, illetve törekedni kell arra, hogy rendeltetésszerűen használja a wc-ket, melyek minden óvodában a gyermek méreteihez igazodnak. Természetes, hogy nem várjuk el, hogy egyedül intézze egy kiscsoportos a popsitörlést, de törekedjünk rá, hogy óvodába lépéskor már szoba- és ágytiszta legyen. Kerüljük el a szükségtelen, szégyenérzetet kiváltó kellemetlenségeket, melyeket esetleg a többi gyermek kendőzetlenül kifejez és tudtára ad a rendszeres bepisilés után.
KOMMUNIKÁCIÓ
Ehhez szorosan kapcsolódik a kommunikáció. Nem kell a gyermeknek sem angolul, sem egyéb idegen nyelven tudnia, először a saját anyanyelvét ismerje és alkalmazza, valamint tudjon és akarjon beszélni, szükségleteit jelezni, kifejezni. Egy kis óvodásnak már rendelkeznie kell annyi- és olyan szókinccsel, hogy el tudja mondani a felnőtt számára a gondolatait, érzéseit, igényeit, és tudjon válaszolni rövid szószerkezetekben az őt érintő kérdésekre.
EVŐESZKÖZ HASZNÁLAT
Elvárható a kis óvodástól, hogy ne az óvodában lásson először evőeszközt! A főétkezéseknél evőeszközzel étkeznek a kicsik, kanalat, villát már óvodáskor kezdetén kaphatnak/kapnak, tompa végű kiskéssel is ismerkednek nagyobb korban. Területenként változik ennek a szabályozása, de azzal csak előnyre teszünk szert, ha már otthon megismertetjük a gyerekkel ezeket a fontos eszközöket, melyeket neki is naponta használnia kell. Sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy sok gyermek úgy érkezik otthonról, hogy még cumisüvegből etetik, itatják, ami az első darabos étel elfogyasztásának a kudarcánál derül ki. Azon túl, hogy a többi gyermek számára kuncogás, vagy csodálkozás tárgya lehet, elmarad a belgyógyászati szempontból is nagyon fontos rágás, mely az emésztés egyik alapja. A későig elhúzódó cumiztatás pedig egyéb deformitásokat okozhat a szájüregben és a fogazatban, melynek hatására a későbbiekben logopédiai eltérés mutatkozhat, ami kihat a beszédfejlődésre is.
Óvodába már semmiképpen se vigyük a cumit, hacsak nem a délutáni alvásidő elengedhetetlen kelléke! Fontos, hogy ne a beszoktatáshoz kössük a megnyugtatást szolgáló cumi elhagyását, ne fokozzuk a „traumatikus” élményeket, inkább tudatosan szoktassuk le a kicsiket, időzítve ezt az óvodába készülődés időszakához.
POHÁR HASZNÁLAT
A pohár ismerete és a rendeltetésszerű használata is elengedhetetlenül fontos és elvárható. Mindezek megtanítása nem az óvoda feladata, illetve idő sincs ezek megtanítására egy 20-26 fős csoportban. A szomjúságérzet kielégítése is akadályba ütközik, ha nem tud önállóan inni. Természetesen az egyéni bánásmód elvét betartva segítenek a dadusok és az óvodapedagógusok, de a gyermeknek is nagyobb sikerélmény, ha kis segítséggel ugyan, de önállóságot próbálgatva iszik, és étkezik.
MINDEN ÉTELT KÓSTOLJON MEG
Az étkezések alkalmával lehetőleg minden ételt kóstoljon meg a gyermek. Ez is otthonról hozott minta. A gyermekkel meg lehet tanítani, hogy picit mindenből kell enni, és ami nem ízlik, azt nyilván nem erőltetjük. Sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy sokan rámondják „nem szeretem”, miközben sosem evett hasonló ízvilágú ételt. Óvodában a „szelíd erőszak” elvét alkalmazva biztosan fogják mondani a gyermeknek a nevelők, hogy egy falatot mindenből kell kóstolni, ezért tanácsolom, otthon kezdjék el ezt a praktikusságot alkalmazni, ne a beszoktatás időszakát terheljük ezzel a kérdéssel!
ORRFÚJÁS
Sarkalatos kérdés minden gyermek óvodás életében az orrfújás. Főleg őszi időszakban lehet gyakorolni a kicsikkel. Nem alapkövetelmény, hogy egy kiscsoportos tudjon orrot fújni, az azonban elvárandó, hogy ismerje a papír zsebkendőt, és annak rendeltetésszerű használatát, illetve jelezze, ha szüksége van orrfújásra, és ne a ruha ujjába törölje! A felgyülemlett, lerakódott orrváladék egészségügyi szempontból is kellemetlen lehet.
ÖLTÖZKÖDÉS
Ugyanez az elvárás vonatkozik az öltözködésre is. Ismerje fel saját ruhadarabjait, és legyen késztetése arra, hogy segítséggel próbálkozik az öltözködéssel. Gombolás, sapkakötés- és cipőfűzés nem várható el egy kiscsoportostól, de az arra való törekvés és próbálgatás igen.
Kedves Szülők!
Talán első olvasásra soknak és teljesíthetetlennek tűnnek a cikkben felsorolt elvárások, de a tapasztalat azt mutatja, hogy megfelelő nevelési mintával és a kellően ráfordított időfaktorral az Ön gyermeke igenis képes ezen feladatok elsajátítására mire óvodába megy. Kitartással és következetes mintaadással garantált a siker.
Minden leendő kisóvodást sok szeretettel várunka Lellei Óvodába:
a Lellei Óvoda Apraja és Nagyja.